2010. február 23., kedd

napos idő

Szép napra ébredtem Hétfő reggel napsütötte időre keltünk.Nehezen,de kimásztunk az ágyikóból.Neki álltam kaját alkotni,igaz csak egy egyszerűt,mert borsófőzeléket csináltam.
Dél körül megkajáltunk,és párom aludni ment,mert éjszakára mennie kellett dolgozni.Én meg lusta voltam nagyon és neki álltam üvegfesteni.Elég sok mintát alkottam meg.Hamar el is telt a nap,nem volt eseményekkel teli.A nap végére fel is idegesített egy pár ember,de szerencsésen túléltem.


A mai nap megint napsütéssel kezdődött,és így a kedvem is vidám lett.
Párom reggel persze hozta a reggelimet,amit mindig szokott,mikor éjszakából jön haza.
Még egy negyed órát pihengettem Szabim mellett,aztán gyors öltözés után,kimentem kávét csinálni,hogy minél előbb ihassam kint a napon.
Nem sokat voltam kint a napon,mert sok tervem volt a mai napra.Neki is álltam gyorsan bedobáltam a mosást,és rendet csináltam a konyhába,mert hát ott volt minden.
Persze én olyan vagyok,hogy ha valamit meglátok,akkor azt is elkezdem,hiába nincs sok
időm.Tehát neki is álltam a Wc-ben volt penészfolt,és amin már rég gondolkodtam,hogy a fal meg volt ázva mikor idejöttem,azt ki kellene gipszelni.Le is szedtem azt ami lejött onnan,és neki álltam begipszelni,saját kezemmel hordtam fel a gipszet,de szép lett nagyon.
Büszke is voltam magamra mikor kész lett:) Kimentem az udvarra kalapácsért.Kalapácsot nem,de kutyagumit találtam,amibe sikerült belelépnem.Mérgemben azt is eltemettem,abba a gödörbe,amit Odi ásott,mármint a kutya.
Mindig csináltam ma valamit,és boldoggá tett engem.Estében pedig virágos könyvecskét nézegettem,és el-el gondolkodtam,hogy nekem is olyan pompás kertecske kell.Szabusom közölte,ő támogatja az ötletemet.
Én viszont cseppet megijedtem a dologtól,mert ahol laktam,ott készen kaptam egy kertecskét,még nem kellett sose ültetgetnem egyszerre "sok" virágot.
Az is megfordult fejemben,hogy nehogy megint olyanban vágjam a fejszémet,ami túl kemény feladat.De Szabim felajánlotta segítségét nekem.
Valamiért nyugtalan vagyok ezzel kapcsolatban.Úgy érzem,hogy eleget küzdöttem a nemes célokért,és mindig semmivé vált,csak más-más képen.
Azt érzem,kicsit elfáradtam abban,hogy bizonyítgassak mindenkinek.
.

Persze lehet én látom túl drasztikusan,vagy csak azért látom így,mert egész nap itthon vagyok,egyedül.Nem tudom mit gondoljak,mit tegyek néha az érzéseimmel.Szabit szeretem nagyon,de a célkitűzései kicsit megriasztanak engem,pedig jó ötletnek tűnik. Én azt hiszem mindent igyekszem a legjobb tudásommal megcsinálni,és erőmön felül sokszor teljesíteni az álmaimat,de néha nagyon távolinak tűnnek a dolgok.
Annyira megfoghatatlannak,és annyira megközelíthetetlennek.Most érzem úgy magam,mint mikor a volt exemmel elterveztük a régi házban,hogy kis kerítést csinálunk a kertbe elválasztónak.Hát az nagyon sokáig váratott magára,mire kész lett.

Kicsikét szomika lettem ma este,mert Szabim mondta,a szerelő akinél Bea van,írt,hogy a kocsi részleges festése 18 ezer lesz.Hát remélem még belefér a keretbe,abba az 50 ezerbe.Sebaj!Ennél rosszabb ne legyen sose.
Most kegyetlenül fáradt lettem,rejtélyes oknál fogva,úgyhogy megyek is pihenni:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése