Mai nap már a reggeli sem ment le,mert Szabi durcásan jött haza Beuska miatt.Én megértettem a problémát,és együtt is érzek vele de hát az élet sosem volt egyszerű!De megkérdezem azé a Jó Istenkét,hogy mi folyik itt de komolyan!?Több mint 4 hete építjük Beát,és most itthon van,és mondhatom,még mindig beteg a kiscsaj.Valami zörög benne,meg ráadásul a fék elég lent fog,és a kilóméter óra spirál is feszes.Bocsánat Istenem,nem téged okollak!Ma nem volt kedvem semmihez,csak kiültem a napra,és járt az agyam.Beültem Beába,és sírdogáltam,majd ülve elaludtam benne.Igaz,csak egy fél órát aludtam benne,de az jól esett.Legalább kicsit megnyugodtam akkor.Leszedtem Beáról a ragacsokat.Halkan megjegyzem,elég cifrán szidtam a manust,aki rá ragasztgatta a kocsira azt a rengeteg celluxot.Nem is értem,honnan vett ennyit belőle...
Fél négykor kajával ébresztettem párom...illetve nem,mert nem akart felkelni.Rávágtam az ajtót,mert ő maga mondta,hogy azért ,megnézi Beát,hogy mi lehet.Másik az,azért is dühös voltam,mert nem tudtam neki eldicsekedni,hogy elültettem a százszorszépet a sziklakertbe,meg Beának a kárpitját is kisikáltam.Mikor felkelt,sajnos megint kezdődött a reggeli morcossága.Szomorú voltam,és vagyok is,hogy nem tudok neki segíteni:(:(:(:( Itt volt a szerelő a másik kasztnit.Tartóztattam magam ettől,mert nem akartam,hogy ez a hobbija is megszűnjön...
A másik hobbija is hiányzik neki piszkosul,csak nem meri be vallani,mert azt hiszi,hogy jönne a szöveg:"én megmondtam!"Pedig nem jól tudja!!!Én azt megértem,ha valaki elgyengül elfárad,mert én is sokszor fáradtam el 31 év alatt,de mindig valaki/valami erőt adott az újabb küzdelemhez.Este Szabuska sírásban tört ki,hogy el van nagyon keseredve,mert tehetetlennek érzi magát...és ekkor jöttem rá,hogy én is,mert nem tudok neki segíteni,pedig szeretnék.Mondtam neki,adja nekem a Beát!Nekem is adta,igaz,csak szóban,de nekem adta!Most már Bea megmenekült a bontó elől,bár szerintem nem lett volna szíve oda vinni őt.Leültem gép elé,és igen,voltam annyira gyerek,hogy beírtam Szabinak a következő mondatot:"Mit is tehetnék érte?Már nem tudom!Feladom!"Jahh és még jobban zokogtam,mint eddig,ezen a mondaton.Sokáig nem sikerült megnyugodnom,mert ilyenkor feltörnek az emlékek.Páran rám is írtak,és köszönöm neki a segítséget,még ha nem is nagyon ment neki a dolog.
Személy szerint:Nővérem,Macinka(a legjobb barátom),Kriszti,Sziszka és Marcsi.
Köszi nektek!De a legjobban Istennek,és Jézusnak köszi,mert a dicsőitőket hallgatom,és az nyugtatott meg.
"nagyszerű vagy,csodállak téged,bennem minden csak rólad mesél Úr Jézus!"
Dicsőség a mennyei atyának!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése