minden felgyorsult...

Nem véletlen adtam ezt a címet ennek a fejezetnek,mert tényleg minden felgyorsult.De kezdem a legelején...
Szóval ahogy abbahagytam az előző bejegyzésem,minden rossz volt.Most azt kell mondjam,történt jó is,meg kijutott a rosszból is.Bea sajnos azóta sincs kész,mert a festőre rengeteget kellett várnunk.Mind a ketten el voltunk csodálkozva Szabival,hogy ennyi pénzt elkér a festő,és egy elemet kellene neki félig csak lefújnia,és mondhatom azt,hogy tojik rá az ipse.Kiakasztó az a dolog,hogyha egy 20 milliós autót viszel a festőhöz,akkor szinte egyből nekiáll,és ha egy kispolskit viszel oda neki,akkor meg nem foglakozik vele olyan hirtelenjében.Magyarázza már el valaki,hogy ez miért van így!?Én ezen sokat gondolkodtam,hogy valószínűleg jobban "elvárható" a borravaló a márkásabb kocsi tulajdonosától,mint egy kis polski tulajtól.De akkor ez úton is közlöm az összes festőnek,és szerelőnek,hogy vannak a kis polskisok között is csóróbbak,de viszont vannak gazdagabbak is.Tehát nem kéne lenézni a picike autókat!A múlthét csütörtökön mondta testvérem,hogy jönnek hozzánk a hét végére.Örültem nagyon,mert itt Szabi és a macskán kívül nagyon senkihez nem tudok szólni.
Jó volt azzal a tudattal kelni pénteken reggel,hogy tesóék nem sokára itt vannak nálunk.
Nagyon kaját nem tudtam csinálni nekik,pedig tudtam hogy egy kis rántott hús igazán járna nekik.De az volt a pech,hogy pont péntekre fogytunk ki az élelemből,és mivel Bea még nincs kész,így nem is tudtunk bemenni a városba vásárolni.Maradt a zöldbab főzelék,egy kis fasírttal.
fél egy körül megjöttek tesómék,hát én végtelenül boldog voltam.Szabus,meg én már megettük az ebédet,így tesóméknak terítettem meg.Elmondásuk szerint,finom volt a kaja.
Rengeteget beszélgettünk,szinte egyfolytában járt a szám nekem is,annyi mesélni valóm volt,pedig neten is beszélgetek testvéremmel,de személyesen azért sokkal másabb.
Megkértem testvéremet,menjünk be a városba bevásárolni,különben következő nap,nem lesz mit főznünk.Érdekes érzés volt beszállni Bea után egy Suzukiba,valahogy minden olyan nagy volt.Na a másik az,hogy Beával Szabi nem megy többet ezen az úton,csak 60-at,és a Suzukinak a sógorom adta az ívet,igaz csak 80-al ment,de fura volt nekem nagyon.Valahogy átálltam Beára,és Szabusom vezetési stílusára,na meg persze Beus kicsike méreteire is.
Na itt egy kicsikét kifejtem hogy Bea miért is lett nekem a kedvencem.
Bea kicsike,így ha én a 151 cm-es magasságommal beszállok,nem érzem magam annyira picinek.A kis polskisok között van olyan pasi,aki nem csak magas,hanem eléggé nagydarab termetű,és mégis befér a polskiba(itt említeném meg,hogy Szabusom is elég magas,és eléggé nagy termetű).Arról nem beszélve,ha beszállsz egy kis polskiba,jelen esetben Beába,akkor annak van egyfajta feelingje.Az agresszív motorhang,a váltó mikor nem akarja bevenni a sebességet,és számolja a fogaskerekeket,hát annál nincs nagyobb élvezet.Nekem sokkal jobban tetszenek a "régi" autók,mert azoknak volt/van stílusuk,és nem lehet őket összekeverni,mint a mai "modern" autókat.Próbálj meg egy kis polskit összekeverni egy ladával,vagy egy warltburg-gal...Érted-e ugye a különbséget?
Én nekem Bea nem csak egy kisautó,hanem egy kislány,akivel jó utazni.A másik meg az,hogy ha nincs Bea,akkor nem kapok egy ilyen jóképű,és egy ennyire édes pasit,mint Szabi.
Szóval Beához húz a szívem nagyon!!!!
Bementünk Pápára tesómmal,meg a sógorral,és bevásároltunk egy hétre való kaját,bízva abban,hogy most már kész lesz Bea,vagy a hét végén vagy a jövő héten,vagyis a héten,mivel ma hétfő van.Meg akartam fűzni tesómat,menjünk be pénteken Szabi szüleihez,de végül nem erőltettem,mert nagy út után vannak.Péntek este jött haza Szabi a melóból,de tudtam,szombaton is mennie kell sajnos.
Szombaton reggel kimentünk a "lomis" piacra Pápán.Hát ne tudjátok meg,mennyire nagy kincseket lehet ott találni,potom összegekért...Volt minden,még bútor is használtan,amin nem látszódott hogy használták volna.Eszméletlenül jó éreztem magam ott,és azon gondolkodtam,hogy Szigethalmon,ahol éltem 30 évig,ott miért nincs ilyen,mert akkor sokkal könnyebb lett volna az életem.
Kinéztem magamnak a lomis piacon egy nagy művirágot,ami kicsi,fehér virágokból tevődött össze.Hát fájt a szívem érte,mert sokba került.Volt ott egy tök szép nagy zöldnövény is műből,hát azt tényleg nagyon nem mertem megkérdezni,de párom megkérdezte,és ha nem fogja a kezem,én elájulok akkor az árától.
Plüssöket vettünk végülis,Jerryt,Malackát,meg Szabi tesójának nagy lábú egeret.Tesóm is vett magának egeret meg elefántot.Tíz órára már itthon voltunk,mert kaját kellett csinálnunk,mert Szabi délbe indult dolgozni.Szerencsére a bableves már elötte való nap elkészült,így szombatra "csak" a krumplipüré,a sült csirkecomb,és a dinsztelt káposzta maradt.A káposztán kívül,minden kész lett,mire Szabi elindult.
Megbeszéltük tesómmal,hogy csak benézünk Szabi szüleihez Pápára.Nekem is kellett,mert 3 hete nem láttam őket,és már őnekik is hiányoztam.Azért jó érzés tudni,hogy hiányzom nekik.Még ehez hasonlót nem éreztem sosem a párkapcsolatom során,hogy a szülőknek hiányozzam.Én igyekszem jó lenni,és kiérdemelni ezt a szeretetet,amit ők adnak nekem.Elég rendesen elbeszélgettük az időt,még párom mamájához is benéztünk,aki meglepett engem két nagy vánkossal(nagy méretű párnával)aminek nagyon örültem,mert szeretem ezt a fajtq nagy méretű párnákat,mert jó rá feküdni,és ülni is rajta.Szürkületben jöttünk haza tesóval,mert sógorom itthon maradt.Mire haza értünk,már égett a tűz.Csodával határos módon,sógorom meg tudta nevelni a kismacskát,ami nekem eddig nem sikerült.
Elbeszélgettünk tesóékkal,meg neteztünk kicsit,aztán este lett,nagyon este.Haza ért párom is.
Vasárnap reggel már tesóék pakoltak össze fele hogy indulnak.Elég hamar el akartak indulni,hogy ne a vasárnapi csúcsforgalomba kelljen autózniuk haza.Szomorú lettem,és elsírtam magam,mikor mondták indulnak.Tudtam most egy darabig megint nem látom őket.Testvérem hiába leplezte magát,de ő is kissé könnyet hullatott az én krokodil könnyeim láttán.
Alig tudott megvígasztalni.Mikor kint álltam és integettem,tudtam még fél perc,és megint zokogok,ha nem mennek el.Elmentek,akkor is éreztem nagyon rossz érzés,így potyogtak tovább a könnyeim.Párocskám szerelni volt Beát,Győrben,így egyedül küzdöttem meg a könnyeimmel.Nehéz volt,nagyon nehéz...
Neki álltam rendet rakni,és ki is mostam a szennyest.Próbáltam elterelni a gondolataimat,és arra figyeltem,hogy nem sokára jön haza párom.Este hét óra volt már,mikor haza jött.Mesélte hogy nem lettek megint kész Beával,de most legalább már van látszatja hogy csinálják az autót.Nagyon bízom Nándiba hogy legalább a hét végére meg tudja csinálni Beát,mert már nagyon hiányzik a kislány,minden szempontból.Igaz most ha haza jön,ronda sárga lesz,de azon vagyunk,hogy minnél előbb vissza nyerje kanári sárga mivoltát.De annak felettébb örülök,hogy Szabim nem kell menjen mostmár Beát szerelni,majd csak ha kész lesz,azért kell menjen.
Az este Szabimnak szájmenése lett.aminek örültem nagyon,de tudtam hajnalban kelnie kell,így lecsitítottam,hogy pihennie kell.
Szép hétvége volt nagyon ,csak hamar eljött a vasárnap...
Ez a mai hétfő a főzésről szólét,meg csinálgattam ezt-azt itthon,pedig a mai napra "lusta"nap volt betervezve,de olyan vagyok,aki nem bír magával.Lemostam még a fürdőbe a csempét is,meg a konyhába is lemostam.Holnapra tervezek egy spejz takarítást,vagyis rendezést,de ez attól függ,hogy el fogy a mai ebéd,vagy sem.