2010. július 1., csütörtök

csodálatos a nyár....

Végre igazán beköszöntött a nyár kicsi országunkba.
Az elmúlt napokban nem sok minden történt,ezért sem törtem magam az írással.A napokban a legfontosabb momentumok közé az tartozik,hogy Szabim elég sok időt foglakozik velem,ami nekem nagyon jól esik.A másik fontos momentum,hogy végre kinyílt az a bokor jellegű virágocska,amire már nagyon vártam.

Szabi paprikái meg megbolondultak,mert sok van a tövön,és elég nagyok,és a télben meg alig akart az az egy darab is az igazságot.De most Szabinak is feltűnt milyen szép az egész.A kardvirág is végre összekapta magát,már a 80%-án van virág kezdeményezés.Szóval gyönyörű a kert.Most egyébként a héten megint a vakond megrendezte a kertemet,de szerencsére nem a virágot kapta ki,hanem pont mellette.Én undok vagyok picit,de igen is beképzelten azt fogom mondani,hogy a semmiből csináltam/csináltunk kertet Szabival.Mindig szerettem volna kertet nagyot,bár nem úgy hogy nekem kelljen gondozni,de szerencsére ez sem okoz annyira túl nagy problémát,és amit okoz is,azt kárpótolja a sok dicséret,amit kapok.Egyébként látszik Szabi mamája szeretetből adta a virágocskákat,mert már a cserépből "kinőtt" ,vagyis jó nagyra megnőtt,de csodálatos.Szabi anyujának vittem kardvirágot a hét végén,és nagyon örült neki.Nem is tudtam,hogy így lehet örülni egy virágnak,ahogy ő tette,de már megérte bevinni a kertünk első kinyílt kardvirágát.Most várom nagyon,hogy az ablak alatt levő virág is kinyíljon,szerintem az is hasonló mint ami a képen van,csak sárga virágú.Egyébként minden reggel járok be Pápára fizikóra.Reggelente öreglánnyal játszok egy kis macska-egér játékot,de a végén én nyerek! Mikor jövök haza fele,Vaszar határában olyan érzés fog el mindig,hogy szeretném ha egy darabig nem lenne vége még az útnak,Csak mennék,akár még Győrig is.Egyfajta szabadságot ad az embernek,nekem meg aztán végképp,mert így "nagyon messze" is el tudok vele menni.Ma mikor jöttem haza,úgy volt beugrom a boltba,de az zárva volt,és mivel elmentem arra,így gondoltam elmegyek a templom fele,amivel szemben ott van egy temető.Hozzá teszem,hogy a temető egy domboldalban van.Meg is fordult fejemben,ha meghalok majd egyszer,szeretnék egy ilyen helyen végső nyugalomra találni.De most nincs itt a szomorkodás ideje,mert most tele vagyunk virággal,meg lassan paradicsomot is szüretelhetünk,meg már picike szőlőt is találtam a kis lugason a terasz előtt.Nagyon figyelek rá,hogy szépen csinálja az árnyékot a teraszra,meg alapból is úgy az igazán szép,ha nem össze vissza nő.
Most felettébb nyugodt vagyok,annak ellenére is,hogy ma kinyírtam az egyik lavóromat,és még az üvegfestés sem ment lazán.Mondjuk az egész reggel kusza volt,és ahogy szoktam mondani,egy gyenge kezdés után jött az erős visszaesés.Már a fizikót is csak a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom.Szóval elmondhatom,hogy a mai nap,egy az egyben csapnivaló volt.Bízok a jó folytatásban:))))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése