Kikeltem az ágyból viszonylag hamar,és tudtam, hogy a mai nappal meg kell csinálnom a kertet,hogy ismét büszke lehessünk rá,és gyönyörködhessünk benne.
Itt látható a képen az a "kóró"ami levelével díszít mostmár:
Úgy is gyönyörű volt,de most még szebb.Elég sokat csinálgattam a kertet.Elől is,meg a kapun kívül is,és a sziklakert vonalában is,na meg persze a bab,és a borsó körül is,amit még Putta ültetett.
Tíz órától csináltam körülbelül olyan 14 óráig,aztán beszédelegtem,de szó szerint,mert annyira éhes lettem hirtelen.Persze voltam olyan dilis,hogy előbb a kertet csináltam meg,és mikor bejöttem szédelegve,még akkor kellett neki álljak főzni.Igaz,hogy nem nagy kaja lett főzve,de akkor és abban a helyzetben még egy vajas kenyér megkenése is akadályt jelentett volna.De azért minden erőmet össze szedtem,és sárgarépát a fagyasztóból kirántva,felraktam olajon megpárolni kicsit,hogy ne "gumi"répát kelljen együnk a levesben.Felraktam a gombócoknak a vizet is a tűzhelyre felforralni.De én annyira éhes lettem,hogy már a gyomrom is fájt,meg a fejem is,ezért neki álltam egy zsömlét megenni,amit reggel Szabi hozott a boltból.Pont felkelt a kis csillagom,igaz,csak szükségletei végett,és azon szurkoltam,hogy ne vegye észre milyen rosszul érzem magam.Szerencsémre nem vette észre olyan álmos volt.Én még elég sokáig nem tudtam magam összekapni.Ettem levest két tányérral,és négy szilvás gombócot is,jó sok cukorral.Utána lettem jobban egy fél órára rá.Még kicsit kiültem az udvarra,mert délután fél négyet mutatott az óra.Jó volt nagyon mert közben zenét hallgattam.Néztem a kiskutyákat,és jókat nevettem rajtuk,mert ezek egymást kergették,de mint a villám.Szabust hagytam pihenni fél ötig.Boldog vagyok nagyon,mert az utóbbi időben éreztem nagyon nyűgös a kedvesem,de épp a napokban mondta,hogy kezdi magát kipihentnek érezni.
Nem olyan régen,kicsit el voltam kenődve,hogy nem tudok rajta segíteni,mert valahogy nyúzottnak tűnt a fáradságtól.Igaz,hogy mostanában kicsit lazább a melóhelye is,mert nem hat napokat dolgozik.Még annak is tud igazán örülni,mint ahogy mostanság figyelgetem az arcát,hogy szép a kert szép a ház is,már amennyire lehet szép.Véleményem szerint nincs ez a ház olyan rossz állapotban,de van rajta munka.Én nem félek,mert nagyon jól be tudjuk osztani a pénzt,és mindenre jut.Épül szépül a ház is,meg Beuska is.Nagyon szeretném,ha egy mosolygós vidám pasit tudnék csinálni Szabusból,olyat akit a nyári Polskis talin megismertem.Tudom azóta sok minden rossz történt vele/velünk,de mindig próbálok belé lelket önteni,és kitartásra biztatni őt.
Nagyon nehéz én azt el hiszem neki,de az élet sosem volt egyszerű.
Szóval boldog voltam,és vagyok is Szabim végett,hogy most már kicsit többet mosolyog.Sajnos nyolckor el kellett menjen dolgozni éjszakára,de én mondtam neki,így hamarabb lesz reggel,és hamarabb fogunk menni az apukámékhoz,tesómékhoz Pest-megyébe,amit már nagyon várok.Régen voltam ott náluk.Szeretném apukámat is nagyon megszorongatni,persze csak szeretetből,és a tesómat is.Nagyon szeretnék viszont Szabussal bemenni Pestre,a vasárnap délután folyamán,mert be akar mutatni egy ismerősének akivel a neten tartják a kapcsolatot.Kíváncsiak rám veszettül.De attól is félek,hogy azért mert be akarok menni Szabussal,esetleg apáék megjegyzik ezt nekünk,megjegyzem hogy meg is érteném őket,de sajnos másképp nem tudjuk megoldani a dolgokat.Nehéz hétvégének nézünk elébe,de tudom,minden nagyon jó lesz,és Beának is meg lesznek a kellő alkatrészek.Tervezzük Szabussal,hogy vasárnap este,sötétedés után,lemegyünk a Duna partjára,pont arra fele,ahol legelső randinkon voltunk.Csodaszép este volt az,és azóta is hálás vagyok Istennek,hogy őt megismerhettem,mert egy nagyon értékes,egy becsületes embert ismertem akkor meg,mikor legelőször találkoztam vele,és persze ezt most is el tudom róla mondani.Jó érzés,hogy végre valaki biztat engem mindenben,minden teszik neki amit csinálok,és a legfontosabb az,hogy kölcsönösen büszkék vagyunk egymásra.
Ez egy határtalan szerelem kettőnk között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése