Hamar felkeltünk tegnap reggel,mert mentünk Rillához,aki Szabus tesója.Eléggé rossz volt az idő,mert esett az eső,és enyhén szólva fújt a szél.De elindultunk Szombathelyre.Szép helyeken jártunk,még Szabi bement Sárvárra is,azért hogy megmutassa a várat,és annak a kertjét.Hát az esőre való tekintettel,nem tudtunk körbesétálni,ahogy Szabi tervezte,de így is gyönyörű látvány volt.Hamar ott voltunk Szombathelyen,mivel csak 80 km-re van ide.Jó nagy város az már fix.Mikor oda értünk,akkor kegyetlen fújt a szél,de az eső elállt.Fent laknak Rilláék a nyolcadikon,így liftbe szálltunk.Örültek nekünk nagyon.Sokat beszélgettünk,és játszottunk Rilla kisfiával,Árminnal.Édes kiskölyök.Rilla délbe úgy megetetett engem,hogy alíg bírtam felállni az asztaltól,de nehezen sikerült.Kedves párjával beszélgettük,hogy motorozom,és quadozom,ami itt jelenleg nagyon hiányzik,mert már úgy mennék csavarogni vele.Szabi épített a kicsinek,egy várat,és nagyon pofás lett.A gyereknek fel is csillant a szeme.
Este Szabus kivitte anyujáékat az állomásra,mert ők vonattal mentek hazafele.Mi szürkületkor indultunk el.Nagyon rossz volt,mert a víz tükröződött az aszfalton,és a szembe jövő autók lámpája is vakította Szabusom szemeit.Meg is álltunk a ködlámpát megigazítani,mert másképp nem nagyon láttunk semmit,csak azzal.Meg is mondtam Szabusnak,hogy nem fogom hagyni hogy ilyen körülmények között vezessen.Haza értünk 9 körül az este.Gyors vacsiztatás az állatok seregének,majd pancsiztunk.Én hamar elaludtam,de Szabus elég sokáig fent volt.
"Esőfelhő,mond mért erre szállsz...."
Ma arra keltem fel,hogy kegyetlen fájnak a tappancsaim.Olyan érzés volt,mintha tőből szakadni akarna kifele.Szóval nagyon rossz érzés volt.Így ágyban maradtam olyan 11 óráig.Még a csokimat is az ágyba kaptam.Mikor felkeltem,Szabi segített állni,mert egyedül nem éreztem magam stabilnak.Kitotyogtam a klotyóra,majd felöltöztem,aztán megkerestem a barátomat,a kávét.:D Miután megittam,neki álltam kisütni egy csomag mini fasírozottat,mert a Bolognai kevésnek bizonyult.Kaja után Szabus lefeküdt aludni,mivel éjszakára ment dolgozni.Én kimentem a kertbe,virágmagot vetni,amit Szabi anyuja adott.Két órát játszottam a kis vakondot,mert túrtam,és ástam.A végeredmény szép lett nagyon.Igaz,csak magot vetettem,de felgereblyéztem a kertet,és csodás lett.Szabust kicsivel később ébresztettem a megszokottnál.Kicsikét össze vesztünk egy tök aprócska dolgon,de most már minden rendben.Kicsit testvérem megsiratott,mert mondta apukám ha nem pasiból lenne,simán elsírta volna magát,annyira hiányzom neki is,meg persze a testvéreméknek is.Nekem is nagyon hiányoztok,nagyon nagyon nagyon!
"Amikor a Föld és az Ég majd egybeér, minden álmunk valóra válik.
Hidd el vár egy másik világ.
Hinned kell abban, ami most még láthatatlan.
Ez a Föld már belefáradt, hogy elítéljen a bűnökért
S ha a tűztől porig égett, beleszédül aki felel a könnyekért
Így minden ami fáj, majd véget ér a hívők földjén, hol senki nem sír már
Lelkünk némán így születik újjá, ha a csillagfény öleli át.
Mert élnünk kell hát.."
Mester és Tanítványai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése