2010. április 7., szerda

Érdekes felfedezés...

Reggel 8 tájékán a reggelimet egy helyes pasi szervírozta fel.Két kifli,sonkával,és a kedvenc csokikám jött az ágyikóba.Mikor megettem,gyorsan felkaptam a ruhácskámat,mert tudtam jön Putta.Szabi lefeküdt aludni olyan 9 óra magasságában.Én kimentem a barátomhoz,a kávéhoz,majd neki álltam a borsó pörköltnek.Hamar kész lett,és Putta is csak jóval 10 után érkezett meg,hogy segytsen a kert elrendezésében.Ma babot vetett a kerítés tövébe,hogy ne lehessen hátra látni.Én amíg ő alkotott,bent lemostam az ablakot,elmosogattam,kimostam a függönyöket kézzel,meg sok kicsi apróságot csináltam.De ebben is el lehetett fáradni,nem is kicsit.Mikor kész lettem,és Putta is befejezte majdnem,akkor jött a majom villanyszerelő,aki ki akarta cserélni a villanyórát.Fel kellett keltenem Szabust,mert ő tudta,az óra adatait.Nagyon morcos volt Szabi,mert 3 körül jött ez a pasi,és mikor ment kifele,telózott egy nőnek,ogy mikor érne rá...
De ha már felkelt,akkor Puttával még pár szót váltottak a tapétázásról,ami hétvégén lesz,majd mondta,hogy kapjam össze magam,mert megyünk a tecsóba,vásárolni,meg akkor már megvesszük a meszet a plafonhoz.
Oda fele megint csak megküldtem a hangszóróját Beuskának.Elég sok mindent vettünk a tecsóba,és aránylag nem is fizettünk sok pénzet érte.:D
Kipakolás közben Szabussal beszélgettünk a tegnapi dolgokról,és közölte nagyon félt,hogy elveszít engem.Ebből érzem nap mint nap,hogy szüksége van rám,ahogy nekem is szükségem van rá.Rájöttem,hogy sokkal sokkal érzékenyebb az átlagosnál,és egyedül próbál megküzdeni mindennel,inkább magába tartja,és ott gyűlik fel benne.
Megbeszéltük,hogy igyekszik elmondani nekem minden dolgot,ami a szívét nyomja.Hálás vagyok a sorsnak,hogy közel hozott minket egymáshoz.Talán most érzem először,hogy nem tudok úgy segíteni neki,ahogy szeretném,mert a saját gondom sem sikerült megoldani,és ő pont olyan mint én.Igyekszik mindent maga megoldani,és mikor besokall,akkor kitör egyszerre belőle,és ez a legnagyobb hibám/hibánk.
Néha magam is meglepődöm,hogy látom magamat őbenne.Furcsa az élet nagyon.Messze sodort a szülőhelyemtől,de mégis egyfajta békére leltem.Nem azt mondom,hogy nem hiányzik a családom,hanem azt mondom,hogy szeretek itt élni Vaszaron,csak néha rám tör egyfajta szorongás,vélhetően azért,mert ahol laktam apáéknál,ott mindig pörgött az élet.Itt nagyon nem pörög az élet,mert itt béke,és csend honol.Ehhez kell hozzászokjak.Kicsit Szabival mind a ketten attól félünk,hogy elveszítjük egymást,valami baki folytán.Pedig mindig meg tudjuk beszélgetni a dolgokat,és tudunk ellene tenni,ha valami rossz.Nem akarok én mást,drága jó Istenem,csak békét és megértést.Nem akarok én mást,csak szeretetet,és szerelmet,amit csak Szabi tud megadni nekem,senki más,mert ő különleges nekem,és titokzatos.

Nézz rám, ismerj rám
Némán,szavak nélkül is értem már

Hát legyen aki megvéd
Hát legyen aki rád vigyáz
Hát legyen aki elkísér
Aki érted mond imát
És mindig rád talál
Bármerre jársz....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése