A mai nap már kicsit mozgalmasabb lett.Reggel tornához felkeltem korán.Érdekes módon,még így is kicsikét kevésnek tűnt az idő,hogy össze pakoljak mindent a konyhában.
Egy gyors kávé után felpattantam öreglányra,és Szabi elé siettem.Nem sok várakozás után,jött is a busz.Gyorsan váltottunk pár szót,és elindultam tornára.Nem mertem gyorsan menni,és nem is akartam gyorsan menni,mert eléggé időben indultam.Így is több mint fél órával előtte ott voltam.Lezártam duplán a kis csajt,majd egy padra ültem le kint.Tök jól éreztem magam ott.Az egész egy nagy tér,ami tele van magas fákkal,és egy nagy parkolóval.
Mikor bementem a tornára,még senki sem volt ott.Kis várakozás után megjelent két nő,és egy kislány.Azt hittem hülyét kapok tőlük,mert a fiatalabbik nő,feltételezem hogy az anyja a gyereknek,végig okosabb akart lenni mint a gyógytornász csaj.Végül megjelent Judit,és megörült a szívem,mert kedvesen mosolygott rám,és hívott be.A szokott tornám eléggé elfárasztott,de nagyon jól esett.Majd ismét mentem lefele,hogy meglovagoljam a kislányt.Majdnem sikerült elhagynom a lakatomat,de itt Pápán,nagyon arik az emberek,és szólnak,ha ilyen történik.Haza fele kicsit megjárattam a kis asszonykát,mert lomhának tűnt nekem.Vaszarra már fél tízkor megérkeztem,és mivel be akartam menni hűtőzsákot venni,így még muszály volt kolbászolnom egyet itt helyben,amit nem bántam,mert csodálatos.aztán olyan háromnegyed tízkor beálltam az ajtóba,aztán beengedtek.Célirányosan mentem a zacsi felé.Kicsit pislogtak is,hogy "csak" ennyi?:D
Haza siettem,mert várt a főzés rám.Ma kápis tészta volt a menü,és csináltam hozzá utólag egy kis krumpli levest is.Jól el is reszeltem az ujjamat.Valahogy éreztem akkor,hogy vágni kellett volna a káposztát,de már késő volt,folyt a vérem.
hehehehehehe
Örültem mikor kész lettem,mert azt hittem sokkal később leszek majd kész,mint általában,de csak egy órával csúsztam meg.Kajálás után,leszedtem a szárítót,meg felmostam a konyhában,és egy-két helyen volt a Wc-ben penész,így azt száraz ronggyal letörölgettem,és a spejzban is a kenyértartót elmostam.A fürdőben meg a kukát kitakarítottam.Mire kész lettem,Szabi totyogott ki álmos arcal a konyhába.Most kint ült le,és ott evett.Elkezdtük beszélgetni,hogy a naptár szerint hogy megyek tornára meg fizioterápiára,meg masszázsra.Volt is keveredés de bőven.Mondtam is Szabinak,fejezzük be ezt a témát.Én sem szeretnék erről beszélni most itt.De elég rendesen vitatkoztunk egymással.Aztán nehezen,hol nevetve,hol sírva elmondtam neki,mit érzek,mit gondolok,és ő ezt megértette.Mondta ezt jó lett volna tudni előbb is,és már hét órakor megölelt,és vígasztalt engem.Most meg dicsőítőket hallgatok,mert úgy érzem,Isten az,akire most igazán szükségem van,és mindörökké lesz is rá szükségem.
"Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti; hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; de e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre. (Filippi 1,21–25.) "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése