Nagyon nagy az én elmaradásom a blogommal szemben.De el is kezdem ezt pótolni.
Ott kezdem,hogy március elején megbeszéltük,hogy először én felmegyek apáékhoz,és utánam jön Szabi,mikor végzett a munkával.Úgy beszéltük meg,hogy én egy éjjelt töltök apukájáéknál,és majd apuja kísér ki a vonathoz.Így is volt.Azon az éjjelen,nem tudtam sokat aludni több okból is,így másnap reggel nagyon fáradtan keltem fel,de hajtott a vágy,hogy végre apáéknál lehessek.Gondolataim végig a két kis rosszcsont kutyán járt,akiket szerettem volna,de nem hozhattam magammal,mert tudtam,ők apát választották ki "falkavezérnek".De mikor engem meglátnak mindig boldogok,és kapom a kutya puszikat dögivel.Most sem volt másképp.
Apán is látszott,nagyon örül nekem,és ez jó érzés volt nagyon.Jól éreztem magam tesóéknál,sokat beszélgettünk a családdal,meg hülyéskedtünk is.Szabi pénteken este jött Szigethalomra.Mondta valamit akar nekem venni,de nem árulta el mi az,mire én kifaggattam.Kiderült hogy öreglánynak akar venni egy kipufogót,és ennek nagyon örülök,mert szegénynek nagyon rossz állapotban a kipufogója.
Szombaton elég korán indultunk el,mert még mamihoz is be akartunk szaladni.
Tasson aztán elszállt a kuplung Beába,és kétségbeesetten telefonáltuk fel a bandát,hogy mit lehet tenni.Gyanakodtunk rá,hogy elszakadt a bowden.Már a nagybátyámat is odariasztottam,hogy hol lehet a közelben kapni bowdent,bár nehéz volt a történet,mert szombaton nincs nyitva autósbolt délután sehol.
Aztán a klubos srácok mondták,hogy el tud menni Tassról valameddig kuplung nélkül,csak hát szépen lassan.Amíg oda nem értünk mamihoz,Szabi rájött hogy beveszi Bea a 4-es fokozatot.
Maminál tiszta idegesen szerelte Szabi a kicsi kocsinkat.Én addig mamival beszélgettem.Végül nem sikerült megcsinálni,de ismét telefon,hogy ezzel mehet-e Bea jó 200km-t,vagy sem.Igen!Hangzott a válasz a telefonból....
Kissé be voltam tojva,de szerintem Szabi is.Megbeszéltük,hogy autópályán megyünk,mert az viszonylag sík terep,és nem kell megállni sehol.Azzal volt a legnagyobb baj,ha meg kellett állnunk,mert lefulladtunk akkor,és az indításkor meg csúnyán rugdosott Bea.Annyira összetörtem,hogy a végére már nem is érdekelt semmi.Megálltunk egyszer egy gyors kajáldában pihenni,mert ki kellett hogy hűljön Bea.
Mikor haza értünk,nem érdekelt semmi és senki,mert nagyon elfáradtam lelkileg.
Örültem hogy Bea ennyire ügyes volt,és hogy haza hozott bennünket.
Kicsit féltem is,hogy ez kárt okozott benne.
Két nap múlva a kíváncsiság hajtotta Szabit,és aláfeküdt Beának.Közben nézte a tartalék motort,és rájött hogy hiányzik egy kis fém fül Bea motorjáról.Szerencsénk is volt,mert az csavaros volt,így hamar tudtuk is pótolni a "donorról".Csodák csodája,Bea rendesen működött,meggyógyult....
Be tudtunk menni az orthopéd orvoshoz,és az tudott nekem írni cipőt is meg ahogy Szabi mondaná a hónaljmankót,"nyelet" is írt fel.Egyből ki is váltottuk a kórház melletti gyógyászati boltban.
Szabi azon a héten éjjeles volt és azt én nagyon nem szeretem,de viszonylag hamar elment az a hét.
Most délutános a párom,de minden nap szinte bent vagyunk Pápán,intézni az ügyeket.Kedden,azaz március 15.-én bementünk Pápára Szabi anyukájáékhoz,de elötte sétálgattunk egyet a Kossuth utcán.Kipróbáltuk a "nyelet" ,ami meglepetésemre nagyon nagy segítséget adott.Fagyiztunk is aznap egy jót.
Ha minden jól megy,akkor kapunk a lakásra nem visszatérítendő támogatást,hogy fel tudjuk újítani a lakást.Sok a terv,de az ezzel járó futkorászás,és papírmunka is nagyon sok.Aztán még cipésznél is kellett járnunk,az ortopéd cipő végett.Nagyon kedves fiatal ember volt aki levette a méretet,és megértette hogy nem akarok otromba cipőt felvenni.Tegnap végre elültettem a tulipánjaimat kint a kertben,ami eddig itt bent volt a kis előtérben,és tökéletesen nőt.Rendbe raktam a kertet elől,és az utcán is,a járdánk mellett.Nagyon szép lett.Ma az eső miatt úgy döntöttem a lábamat rakom rendbe,ami nagyon szép lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése