2011. május 23., hétfő

jókedvvel.......

A múlt héten történtek dolgok,amik kicsit visszavették bennem a lendületet,de szerencsére párom biztatott,hogy ne foglalkozzak az üggyel,mert irigység az egész alapja...De ezt hagyjuk is békén,nem akarok róla beszélni,mert nagyon cifrákat tudnék egy személyre mondani,de inkább nem süllyedek le arra a szintre.
Szóval nehezen de túltettem magam ezen.Szabi szombaton is dolgozott.Ráadásul szombat reggel megbeszéltük,autót bérel Pápán,és elhozza a fűnyírót,meg a palatetőt is.Reggel nagyon korán kelt,és hamar el is indult,szinte semmit sem beszéltünk,csak kértem,hogy az anyukájának leszedett spenótot,epret,és újhagymát vigye magával.Miután elment,sikerült mindent leöntenem kávéval,és takaríthattam össze.Hát nagyon nem voltam boldog,mivel a hangfal a távirányító,és úgy globálisan a környéke úszott a kávéban.(Kellett nekem a konyhába kivinni a hangtechnikát....ehhh)Míg ő odavolt,én főztem spenótot magunknak is,mivel eléggé sok lett a kertben amit termeltünk.Nem sokkal 10 óra után jött haza a kedvesem a cuccokkal,és nagy meglepetésemre hozott magával egy mű vadkacsát is,és a kezembe nyomta.Hát örültem nagyon neki,mivel a kerti tó eléggé üres.
Kipakolta gyorsan a palát,meg a fűnyírót,és sietett vissza Pápára az autót leadni.Majd jött hozzám öreglánnyal,a drága kis motorommal.
Szerencsére a vasárnapot itthon tölthette velem.Nagyon keveset vagyunk együtt,talán ezért is van bennem a ragaszkodás,az a túláradó szeretet felé.Sokszor kénytelen vagyok vissza fojtani az érzéseimet,mert szegény meglepődne,mikor fáradtan haza érve,a nyakába ugranék,és csak szótlanul karolnám.
Vasárnapra kihívtuk Szabi szüleit hozzánk,és örömmel el is fogadták azt.Meg lett beszélve,hogy a délelőtti órákban érkeznek,és hozzák a babát,vagyis a kereszt fiúnkat.Mikor megérkeztek,akkor Szabiék apukájával szinte egyből neki álltak a palatetőt kicserélni a garázson,hogy Bea jó helyre kerülhessen vissza,és ne ázzon be garázs.Közben mi babáztunk a Szabi anyukájával.Élvezte a baba nagyon,hogy kint lehet a szabadban.Kitaláltam,hogy a kerti tó másik felét(megjegyzem az pont gyerek célra van elméletileg kitalálva)feltöltjük a babának vízzel,és akkor pancsikolhat benne.
Nagyon tetszett neki a dolog,vígan lubickolt a kis "medencében".
Mikor Szabi apukája végzett a tetővel,kiment a kertbe ültetni kései borsót.A baba persze ment utána.Édes volt,ahogy a nagy kapával igyekezett segíteni a papának.
Nagyon sokat nevettem rajta.
Kezdett egyre melegebb lenni az idő,és nálam elszakadt a cérna,így fogtam magamat,és a kerti tóba bele raktam a lábamat.Jött a baba ahogy ezt látta,és kérte hogy ő is had jöjjön be.Nagy vigyorgások közepette eljátszottunk a babával a tóban.
Szabi és anyukája átszaladtak a szomszédba,mert ott meg "lomiztak".
Egy eléggé hosszú idő után,beállítottak 4 darab kinti székkel.Összecsukott állapotban voltak.Egyből a fülig ért a szám,mert tudtam ez az én napom.Mint korábbi blogomban írtam,nem mondtam le arról,hogy legyen ilyen székem itthon,vagyis kerti bútorom.Az asztal még hiányzik,de én érzem,lassan az is meglesz.
Ezek a székek nagyon kényelmesek,és nem beszélve arról,hogy állítható a háttámlája is,így napozószéknek is lehet használni.Azt hiszem velem madarat lehetett volna fogatni.De még most is nagyon örülök,ha abba bele gondolok,hogy a kert közepébe kiülhetek,egy ilyen kényelmes székbe.Szabi édes anyukája már tovább szőtte gondolatait (mint ahogy én is sokszor teszem ha kapok valamit),és már a bele való párnákon járt a gondolata.Azt is elárulta,akar venni ide medencét,hogyha kijönnek,akár a babával is,legyen hol lubickolnunk,meg természetesen nekünk is.Itt egy kicsit elfilozofálok ha szabad....
Sok ember el sem tudja azt képzelni,hogy milyen jó dolog,mikor fáradtan,és elgyötörten haza ér a munkából,majd átveszi a fürdőnacit,és akár pihentető jelleggel belemerül a langyos vízbe.Csak akkor lehet ezt megérteni,mikor kipróbálta már az ember.Régebben mikor én még Szigethalmon laktam,akkor vettem egy medencét az aprócska kertbe a volt párommal.Mint minden pasi,persze ő tiltakozott ellene,de én ragaszkodtam hozzá.Végül ő maga is elismerte,hogy egy meleg nyári napon,nincs is annál jobb,mint egy medencében ejtőzni...
Szóval nagyon boldog vagyok,mert közben Szabi meglepve mondta nekem,mikor indultak haza anyujáék,hogy kifejezetten örül,hogy anyukája kitalálta ezt az ötletet,hogy majd ő vesz ilyesmit.Én azt tudom,hogy már a székeknek is úgy örültem,és örülök is,hogy ki sem tudom mondani.Itt köszönöm meg Szabi édesanyjának,hogy rábeszélte Szabit a székek megvételére.(Azt mondta Szabi utólag,hogy nagyon nem kellett rábeszélni a dologra.Igaz az is,hogy mikor mondtam neki,kéne szék és asztal,akkor mondta csak jövőre...de azt is azért mondta,mert ő új garnitúrára gondolt)Én úgy érzem,nagyon jó biznisz volt ez,és legközelebb én is átmegyek a szomszédba kicsit körülnézni,hogy Szabi tudja azt mondani tréfából hogy : "nagyon sokba kerülsz te nekem".Köszönöm neked kedvesem, mindent,amit adtál,de legfőképpen a szerelmedet,amit egy életen át próbálok neked visszaadni,akkor sem biztos,hogy fog menni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése