közlekedési morál....

Reggel korán keltem fel,mert Szabival meg meg volt beszélve megyünk Pápára dokihoz,a gyógyszereiért.Elég gyorsan és jól sikerült a kelés,mert éjjel sokáig fent maradtam.Szabi olyan háromnegyed nyolc magasságában ért haza.Kicsit féltem az úttól,mert azt mondták,hogy a Gecse folyó megáradt,így nem tudunk majd lehet átmenni a két magasabban fekvő pont között,a szokott útvonalon.De erősen bíztunk azért benne.Bevágtuk magunkat Beába és elindultunk.Vaszar határában egy 30-ast jelző táblán akadt meg a szemem.Ebből is lehetett sejteni,hogy a patak tényleg kiöntött.Szabi sietett nagyon.Az úton beszélgettünk ahogy szoktunk.A rendelőhöz érve,beálltunk egy ilyen jelzésű tábla alá,

mivel van hozzá igazolványom.Beültünk a rendelőbe,és mivel várni kellett így beszélgettünk Szabussal.Mesélte hogy a melóhelyén kitöltetek egy tesztet, hogy mit gondol ő,és a környezete erről a munkahelyről...Nem is mondom hogy mit írhatott Szabi erre.
Mikor kijött az aszisztensnő,olyan fél kilenc magasságában a receptekkel,elindultunk Beus irányába.Megdöbbenve tapasztaltuk,hogy a sérült parkolót egy másik autó elzárta,így nem tudtunk kiállni Beával onnan.
Nagyon nagyon dühösek lettünk,és szerintem nem ok nélkül...
Beültünk Beába,és tanácskoztunk,hogy mit is tegyünk.Menjünk a füvön,vagy rendőrt hívjunk,vagy megvárjuk és beolvassunk neki,amitől tartottam mert ki tudta mikor jönnek,és hogy Szabus nagyon ki tudja osztani azokat,akik jogtalanul,vagy mások kárára cselekszenek.Az a baj,siettünk haza,mert Szabi éjjelből volt és így nem akart rendőrt hívni.Pedig kellett volna,mert mikor végre megjelentek a "tisztelt hölgyek".a vezető nő bocsánatot kért ugyan,de valahogy nem éreztem hogy ezt komolyan is gondolja.Azt éreztem,hogy :mi van akkor ha beálltam,már megyek is,ne szarjál be...
Ki is szálltam a kocsiból,és elkezdtem nekik magyarázni Szabussal egyetemben,hogy valahogy nem így kéne csinálni a dolgokat,mert ha rendőrt hívtunk volna,az még meg is büntette volna őket.Én nem tudom,de ha rosszat teszek másnak,és tudom igaza van,akkor megbánó arccal el sonfordálok,és millió bocsit kérek az illetőtől,de itt ez valahogy nem igazán így volt. Az ideg bennem akkor érte el a csúcsot,mikor
az anyós ülés felől beszálló nő,közölte velem ő is mozgássérült,és a kezét mutogatta.Na akkor valahogy úgy éreztem,ott helyben sírva fakadnék,hogy idáig süllyedt Magyarország,vagyis az emberek.
Az úton haza fele járt az agyam,hogy vajon velem van a baj,hogy én figyelek nagyon mindenkire akire csak lehet.Én igazából nem csak magam miatt vagyok mérges,hanem a sorstársaim miatt is,mert igen,vannak olyan sérült emberek,akik nem tudnak autó nélkül,és tolószék nélkül közlekedni.Vajon azoknak mit mondott volna a nő?Nekik is a kezét mutogatta volna?Egyszerűen itt van fél kettő,ez kb fél tízkor volt és nem tudok napi rendre térni felette.
Mikor haza értünk,Szabi az ágy fele vette az irányt,én meg a konyha fele.Ma paradicsomos gombócot csináltam.Nem nagyon tetszett a dolog,mikor kész lett,mert a darált hús ami készre volt csomagolva, eléggé bizar szagokat eregetett ahogy szokott.Én nem értem,hogy ezeket a nagyobb bevásárló áruházakat mikor bevizsgálják,ezekre nem figyelnek?De mindegy most már,mert kész van,esetleg nem esem belőle annyit.Kaja után bejöttem gépezni.Szabi arin alszik,olyan babás pózban.
A délelőtti eset kapcsán ez a kép ugrott be nekem,és erősen gondolkodom rajta,hogy ebből csinálni kéne,és a taplóknak kirakni a szélvédőjére.