Az volt a szerencsém,hogy "csak" négy napot ment Szabim,mert péntekre szabadságot kért,hogy szombaton hajnalban tudjunk utazni.Pénteken még jól bevásároltunk a tecsóban,hogy azt se kelljen,mivel a héten Bea szerelőhöz megy,egy cserére.Eléggé sok mindent vettünk,a kosár csurig volt,és a pénztárnál még fogadtunk is Szabival,hogy mennyi lesz amit fizetünk.Ő nyert,mert ő 30 ezer alá tette az összeget.Nagyon közel volt hogy ne én nyerjek.Mikor toltuk kifele a kocsit,a bejárat előtt volt egy virágos,és egész olcsón kaptunk koszorút.Szabi bement fizetni,én kint vártam a kocsival.Mikor kijött,kaptam tőle ajándékba egy pillangót.Nagyon jó érzés kerített hatalmába,hogy gondolt rám.Itthon aztán gyorsan kipakoltunk,és viszonylag hamar elaludtunk,mert Szabi reggel nem feküdt le a melóból haza jövet,mhanem egyből mentünk vásárolni.
Nagyon boldog voltam,hogy mehetek Szigethalomra,ugyan akkor kicsikét féltem is az utazástól.Szombaton megkeltünk hajnalban,és egy kicsit volt időnk nyújtózni az ágyban.Mikor össze szedtük magunkat,Bea fele vettük az irányt odakint.Mikor Szabi nyitotta a kaput,kiszúrta,hogy Beának nem világít a bal hátsó izzója rendesen,sőt aztán nem sokra ki is égett.Szabi elkezdte kicserélni,de a kezében széttört.
Megijedtem,mert valahogy rossz érzés kerített hatalmába.
Győr fele mentünk,mivel először Pestre kellett menni PS játékokért.
A rossz érzésem beigazolódni látszott.Sötét volt,és egy kutya ment volna épp át az úton,elöttünk járt majdnem,mikor megijedt,és visszafordult,és egy szembe jövő autó elütötte.Nem fékezett le,nem érdekelte mi van a kutyával,sem az autójával.
Nagyon rossz volt hallani a csattanást,ahogy elütötte azt a szerencsétlen állatot.
„A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket!”
Eléggé "hamar" beértünk Pestre,mivel az autópályán mentünk végig.Közben nem tudtam kiverni a fejemből szegény kutyát.De ha nem látom a lábait...
Nem sokat időztünk a boltban,de én két játékot is kaptam,míg Szabinak csak egy jutott.Aztán gyorsan bepattantunk Beába,és irány Szigethalom.
Mikor oda értünk,már vártak ránk,főt az ebéd.Én a kiskutyákat megdögönyöztem,míg Szabi kipakolt a kocsiból.Megnéztem a Kira babáit is,olyan kis macikutyák.Elbeszélgettünk,ebéd után,egészen estig.
Másnap reggel kimentem a régi kávézóba,ahol a barátokkal akartam volna beszélgetni.De valahogy úgy tűnt nekem,ők nem akartak velem beszélgetni.El voltak foglalva más egyéb dologgal.Így apa mellé ültem le kávézni.Aztán apa haza ment,én ott maradtam,hátha beszélgetnek velem.De nem így lett,és már nagyon untam magam,mire Szabi jött értem,mert ő kint volt a piacon.Még szinte vissza sem értünk apáékhoz,mondták,induljunk mamához.Persze külön mentünk,mert apa sokkal gyorsabban megy,mint Szabi.De így volt ez tökéletes. Mamánál aztán mindenki csinált valamit.Apáék a víztartályt a wc-ben,Szabim a konvektort a szobában,mi a nővéremmel mindíg azt,amire mama megkért.Elment gyorsan az a délelött.Ettünk,és apáék mentek haza.Mi ott maradtunk még maminál kicsikét.Beszélgettünk,és megmutattuk hol lakunk,és milyen virágaink vannak.Jó volt nagyon mamizni.Fél ötkor indutunk,é végre átmentünk a kosárhídon,amiről apa annyiszor beszélt.De a végén én eltérítettem Szabit,és így 30 km-rel többet mentünk mint kellett volna,ráadásul a rossz úton.De aztán csak odaértünk a bevásárlóközponthoz,ahol vettünk felvágottat,meg Szabi tesójának a kisfiának játékot a szülinapjára.Én nyűgös voltam,mert azt hiszem akkor már nagyon fáradt voltam.Haza fele,sötétedés után,már Szabi is hisztissé vált,és a leg utolsó kilóméterek nagyon lassan akartak elmenni.De aztán haza értünk.Itthon gyorsan kipakoltunk és fáradtan ágyba estünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése