Egyáltalán azt sem tudom mi a szarnak írom ezt a blogot,mikor a kutya sem kíváncsi rá,de most legalább leírom amit gondolok.Ez a hét már látom maga lesz a pokol.Indult a reggellel,mikor párom közölte,még szombat éjjelre is mennie kell...
Ez csak tovább fokozódott azzal,hogy ez után kurvára nem volt kedvem felkelni sem.Mikor meg nehezen felkeltem(ha kaja lett volna tuti fel sem kelek legalább délután háromig),akkor arra keltem,hogy ezerrel ver a szívem,majdnem kiugrott a helyéről.Na mondom már csak ez hiányzott,remélem most jön egy szívinfarktus is.
Kitámolyogtam kávézni,és meglepő nyugottsággal(valószínű a leszarás esete forgott fent,amolyan minden mindegy alapon),készítettem el a nyamvadt finomfőzeléket.Jahh és sütöttem hozzá gyors fasírtot,amolyan félkészet.Mondanom sem kell,hogy egy párszor sírás fogott el.Rohadtul egyedül érzem magam itthon.Nincs kihez szóljak.Bocsáss meg nekem Istenem,de még te sem szólsz mostanában hozzám.Tudom ez az én hibám is,de azért biztathatnál kicsit,hogy ne legyek ennyire elanyátlanodva....
Délután háromkotr már kezdett kicsit javulni látszani a helyzet,de ezt elrontotta megint az,hogy párom mérgelődött a nyamvadt fejhallgatóval,és nekem erős szeretethiányom volt.Mit rontok el?Minden kapcsolatomban elhanyagoltnak érzem magam egy idő után.Pedig én a szívemet is kiteszem azért az emberért akit én szeretek.
Lehet ez a legnagyobb baj.
Túlságosan szeretem az embereket,és nagyon erősen ezt ki is mutatom.Vissza is élnek vele elég rendesen.Nahh mindegy,lassan olyan leszek mint ők,azt jólesz az nekik....
Csak soknak fog hiányozni a kedves kis mosolygós Gabcsika...Nohh nem is szaporítom a szót,mert kurvára semmi értelme.
"Utat tör magának minden szorongásom,
Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése