2010. november 24., szerda

nehéz elalvás után nehéz ébredés...

Ma hajnalban feküdtem le.Egyszerűen nem tudtam aludni.Fázott mindenem,de szerintem ez inkább a kimerültségtől lehetett.Nem voltam toppon,az biztos,de párom keltése váratlan ért,mert azt hittem,a reggeli után,jön az ágyikóba,és aluszkálunk még.De nem így volt,mert mondta reggeli után be kell mennünk az öreglány csapágygolyóiért.Hamar össze kaptam magam,de annál fáradtabban szálltam be Beába.Első utunk a csapágygolyós szaküzlet volt,ahol közölték hogy van golyó,csak kritikán aluli.Tiszta egymerő rozsda volt...
Így nem vettünk.Aztán kiugrottunk a tecsóba,mert kellett venni bolognai alapot,mert mára az volt megbeszélve,hogy bolognai spagetti lesz.Mondtam páromnak,teknőskének kell csepp a vízbe,hát útba ejtettük az állateledelest.Mivel ott van mellette a kézműves bolt,így párom mondta menjünk be,nekem fekete kontúros üvegfestékért.Volt ott sok szép dolog,amit lehet csinálni akár karácsonyra,akár csak úgy dísznek.
Haza fele beszélgettük,párocskám fekszik le,aztán alszik,én meg neki állok a kajának.Ránéztem az órára,és fájt minden perc,és minden óra amit kint töltöttem a konyhába egyedül.Magányos voltam,mint annyiszor már ,amikor a kedves éjjeles.
Kínban is voltam,mert hát a mintáim Szabi anyujáéknál van,tehát azt sem tudtam elkezdeni sajnos,így a körmömmel szórakoztam,közben tévéztem,meg zenét hallgattam.
Nagyon nehezen teltek a percek,szinte már percről percre számolgattam.
Nehezen elment az idő,és végre örömmel mentem kelteni páromat.Akinek az első két szava az volt:"szia pöttön!"Ennek megörültem,és jó kedvel befeküdtem az ágyba,mert kicsit fáztam.Beszélgettünk,de nagyon közeledett a meló...Aztán elment dolgozni,és én ismét magam maradtam éjjelre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése