Viszonylag hamar bekerültünk Pápára.Sétáltunk egy keveset a sétáló utcán,ahol nagyon nagyon szeretek végigsétálni.Bementünk az optikába,és hamar meg is lett a szemüveg,várni sem kellett.Tokot is adtak hozzá,meg törlőkendőt is,két félét.Nagyon jól áll Szabinak a szemüveg.Kihangsúlyozza a szép szemeit,és az íves szemöldökét is.
Mikor Bea fele sétáltunk,mondta jó érzés hogy mindent lát,mert a másik annyira karcos volt belülről(a szempillája végett,mert ez is kiderült),hogy alig látott vele.Mondta hogy az is fura neki,hogy ha oldalra néz,akkor vastagabb a szemcsi szára,mivel a régi egy vékony fém volt.
Megbeszéltük már a múlt héten,hogy beugrunk nekem csízmát venni abból a pénzből,amit az aranyamért kaptam.Említette Ancsi,hogy ő a InterSpáros áruházban vette a csízmáját,és hogy ott jó nagy választék van.Köszi köszi Ancsi,puszillak érte!!!!
Őszintén szólva nem hittem benne,hogy az én lábaimra,és az én méretemben lesz csizma,térd alattig érő.Először nem tudtuk hol van az a kínai ott,de végül mikor mentünk hátra fele,megláttam az üzletet.Kissé lehidaltam,mert ott minden volt,több féle méretekben.Szabi be akart menni a Spárosba,de nem hagytam,mert tudtam egyedül nem szeretek vásárolni és segítség is kell.Először övet néztem,de Szabi mondta csak akkor nézzem,miután megvettük a csizmámat.Mentünk is a csizma irányába.Meglepetésemre volt több féle modell az én méretemben.Ettől nagyon jó érzés kerített hatalmába,éreztem hogy ide fogok még jönni vásárolni.
Találtunk is egy nagyon helyes kis csizmát.Mondta a kedves,próbáljam fel,meg hogy tudok e benne menni.Hát jó lett nagyon,jót szórakoztam a saját hülyeségeimen,mert a bal lábam ujjai nem akarták az igazságot,és nehezen ugyan,de fel tudtam venni rendesen a bal lábamra is a kényelmes lábbelit.Ráadásul aránylag jó árban is volt.Halkan megsúgom,régen vettem én már magamnak ilyen "drága" lábbelit.Mindig sajnáltam a lábaimtól,így inkább sokszor nem is érdekelt mi van a lábamon.Gondoltam úgy is szétmegy...
De Szabi felhívta a figyelmemet rá,hogy:"ami kell,az kell,és azt meg kell venni!"
Így a tanácsát megfogadva,és a kis lábaim egészségét figyelembe véve megvettem a közel 6000 forintos csizmát.Büszkén mentem a pénztár fele,és szivem szerint elújságoltam volna a néninek,hogy enyém a kicsi csizmácska,és rég volt már ennyire szép lábbeli a kis tappancsaimon.
Még övet is tudtunk venni nekem,amit Szabi választott ki nekem,meg egy üvegszálas harisnyát is sikerült a kosárba bedobni.
A kedves úgy emlékezett hogy volt ott a InterSpárosban ékszerész,mert tudta hogy nekem eredetileg egy új angyalka kellett volna a láncomra az aranyból kapott pénzből.De sajna bezárt.De már majdnem a másik bejáratnál voltunk,mint ahol eredetileg bementünk,így azt találtuk ki,körbe megyünk.Ott láttuk meg,hogy van ott egy könyvárusítás.Mivel nem volt sok az időnk,így megérdeklődtük,meddig vannak.Szombaton beugrunk oda.
Szerencsére hétfőn már megfőztem a kaját,így azt sem kellett.Nem is lett volna idő rá,hiszem alig volt egy óránk addig,amíg Szabi nem indult melóba.
Délutánra beterveztem egy két dolgot,amiből tudtam sok sok dolog lesz,de nem bántam,mivel tudtam minél többet megcsinálok,annál hamarabb pihenhetek,és annál büszkébb lehetek magamra.Mivel tudtam hogy a bab nehezen fő meg,így azt is felraktam még tegnap,hogy ma ne kelljen kapkodnom.Mostam,rendet raktam,és közben még Szabim anyujának a láncait is újrafűztem,mert elszakadt.Igyekeztem nagyon,mert még hátra volt a vasalás is.Szabi a dél elöttben ajánlott egy filmet nekem,amit vasalás közben tudtam nézni.Nagyon jó kis vígjáték volt,hamar be is tudtam fejezni a vasalát,Őszintén szólva mire végeztem,el is fáradtam,és nyúzott is lettem.Azt éreztem össze akarok esni.
Azért leültem a géphez még kicsikét,hátha valaki akar beszélgetni velem.
Igazából senki nem keresett,de a Megadance rádió chatjén el beszélgettem a haverokkal.
Nyolc óra körül azt éreztem leesek a székről,de azért még tartottam magam kicsit.
Este kilenckor már végképp nem bírtam,és fürödni mentem,és beájultam az ágyba.Közben megnéztem egy filmet is.Szabi mikor haza jött,megsimizett mint szokott,és beszélgettünk kicsit Pápa város rejtélyéről,hogy van e Pápa alatt húzódó alagút rendszer vagy sem...Szerintünk van,mert mindenki akivel eddig beszélgettünk,egyik sem tagadta hogy lenne.De erre talán majd mostanában fény derül.
A mai nap nagyon nyúzottan keltem fel.Éreztem az ágy jobban szeret,mint ahogy én azt gondolnám.Kedvesem a számlákat rendezgette,mivel ma be akarta fizetni.
Büszke vagyok rá,hogy ennyire odafigyel mindenre.
Mikor meglett a fizetni való kiszámítása,motorra pattant,és a postára sietett.
Én a kis konyhácskámban raktam rendet.Kifőztem tésztát,bár Szabi mondta reggel,nem kell,én mégis vágytam a sajtos tésztára.Már majdnem befewjeztem mikor haza ért a kiscsillagom.Megkértem még arra hogy a tekibékát rakjuk szem elé,mert csórikám lehet unatkozik,így meg legalább lát mozgást,és mi meg látjuk,és halljuk őt.
Megebédelés után Szabi megint elment melóba.Én mára nagyjából semmit sem terveztem,így Szabi cipőjét kimostam,és leültem kicsit alkotni,és fűztem gyöngyből láncot magamnak.Jahh és amit Szabi hozott tegnap este kólát megszűrcsiztem.hehheee
Most meg blogot írok.
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."
Stephen King
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése