hatalmas hó,kevés siker...

A múlt hét jelentős eseménye a szombatnál kezdődött,mert Szabi munkából jövet,hozott két kisautót haza,és utána egyből mentünk Kunszentmiklósra.Nehéz út volt,mert az éjszakában mentünk.Kegyetlen sokat utaztunk,nagyon hosszúnak tűnt az út.De a legjobb benne,hogy a maminál jártunk,és nagyon örültünk neki,ahogy ő is nekünk.Felpakolt minden féle ruhával,kajával meg minden széppel jóval.Köszi mamikám,nagyon jó ötlet volt a vastag pizsi,azóta nem fázom még az ágyon kívül sem.A zokni meg csak fokozza a jókedvemet,mert szükségem volt rá,hogy a pici lábam ne dideregjen.Puszika puszika mamajoznak.
Vasárnap bent jártunk Pesten a közgyűlésen,és Szabinak sikerült megnyerni az őszi találkozó jogát.
Mindenben vele leszek,és segíteni fogom abban hogy a legjobbat hozhassa ki magából,és az egészből.
Ez a hét már akkor rosszul indult,mikor még el sem kezdődött.Nyűgös volt a hétfő nagyon.Tetézte az a tény a rossz hangulatot,hogy ráadásul nem működött rendesen a kisautó,amit vett,ahogy kellett volna,és Szabi ideges lett nagyon,amit meg is értettem.Nagyon szerette volna,ha tudtunk volna vele játszani,versenyezni.Csak azt az egyet nem értettem,miért kellett szavakkal bántania engem.Nagyon rosszul éreztem magam,nagyon el voltam keseredve.Mikor elment dolgozni éjszakára,kedvetlenül,és reményt vesztve feküdtem le.Azt éreztem minden összedőlt felettem.Nem akartam már semmit,csak sírni.Végül könnyáztatta arccal feküdtem le,és nem vártam a következő napot,mikor haza jön a kedves,mert nem akartam őt sem látni.Reggel lett,és hazajött.Én álmosan keltem,mivel hajnalban feküdtem le,akkorra nyugodott meg a szívem,a lelkem.Talán mert kisírtam magam,vagy csak azért mert eltelt egy nap,nem tudom,már nem haragudtam a páromra.Bocsánatot kért tőlem,hogy veszekedett,mérgelődött.Aztán eljött az este,és megláttam az asztalon a kisautót a nappaliban,és neki álltam vele játszani.Bár ne tettem volna...Megint kezdődött előlről minden,és megint ideges lett.Ridegen köszönt el tőlem,és úgy éreztem,ezt nem bírom már ki.Ismét a kétség és a sírás vett erőt rajtam.Majdnem megnyugodtam egy kedves barátom segítségével,mikor Szabi rám írt,hogy beteg.De azt is úgy éreztem azért mondja,hogy ne legyek nyugodt.De igyekeztem magam megnyugtatni,mert éreztem a vérnyomásom sem az igazi,és én is kicsit szarul éreztem magam.
Szerda reggel jött párom haza,nagyon nagyon betegen.Beesett az ágyba,nem is ült le a géphez sem.Lázas volt,és rázta a hideg.Én igyekeztem félre tenni a mérgemet,és amit előtte való nap a fejemhez vágott.Igyekeztem a lehető legjobban ellátni őt.Mivel szeretem nagyon,így félre kellett tegyek minden féle gondot,mert iszonyatosan beteg lett.Sokat vívódtam még ezen,míg el nem aludt,de rá kellett jöjjek,hogy nekem kell segítenem neki,hogy felismerje önmagát,hogy ilyet ne tegyen többet.Elég korán felkelt,és egy elég hosszú idő után kérte a vacsorát,ami akkor épp főzelék volt.Ezt jó jelnek vettem.Még estében elég jól lett a délelőtthöz képest.De dolgozni még nem tudott menni.
Ma reggel aztán elég későn keltünk,de hittem a pihenés jót tesz nekem is,meg neki is.Így nem is siettem felkelni.Szabi már olyan jól volt,hogy a számítógépet át tudta rakni egyik sarokból a másikba,mert ahol eddig volt,nagyon nagyon hideg jött az ablakból.Most nagyon jó helyen van a gép,nincs egyáltalán hideg,és ez tök jó :)
A leg jobb mégis az benne,hogy elmondhattam neki,milyen rosszul esett nekem,hogy hétfő óta nem ölelt meg egyszer sem,és csókot sem kaptam tőle.Elmondtam neki,hogy hiányzik a közelsége,és az érintése.
Bocsánat kérések közepette össze vissza puszilt engem,és én is őt.Boldog vagyok,hogy azért bármi is történik,mindig öröm a vége.Bárcsak ne lenne előtte a veszekedés,pláne nem egy ilyen kis szaron.
Adni akarok neki, milliárdnyi mosolyt,hogy arcára soha ne a bánat üljön ki.
Azt szeretném,ha végre értené,hogy a legnagyobb boldogság nekem,az ő mosolya,és az ő érintése.