vívódás...

Sokat gondolkodtam az egész világon.Rájöttem,én nem tudom megérteni úgy az embereket,ahogy én azt szeretném.Kicsit olyan,mintha nem is erre a földre kellett volna szülessek,mint hogyha más világban járnék.Egy olyan világban,ahol mindenki jól érzi magát a bőrében,és elégedett az életével.Egy olyan világban,ahol nincs nélkülözés,és az emberek tudják az embertársainak mondani őszintén azt a szót,hogy SZERETLEK!Számomra ez nem csak egy szó,számomra ez az a szó,amit érezni akarok nap mint nap.Hogy ne csak egy üres szó legyen,hanem egy megfoghatatlan érzés,egy plusz energia az életben,ami lendületet ad a nehéz napokban,amit át kell élnünk.
Sajnálom hogy az emberek többsége a haragból,és a gyűlöletből táplálja a lelkét,és végig tapos a másik emberen,hogy neki jobb lehessen.
Meg kellene tanítani az embereket az igaz,és tiszta szeretetre,odafigyelésre,békességre,de nem utolsó sorban meg kell őket tanítani Isten szeretetére.Úgy kellene szeretnünk,ahogy ő szereti ezt a világot,ahogy megteremtette.Ne feledjük el,hogy Isten leküldte a fiát értünk.Azért hogy megváltást hozzon nekünk.Vajon az emberek többsége megtette volna,hogy feláldozza a gyermekét másokért?Vajon egy ember megtenné,hogy saját életét adja oda egy ember életéért?
Nem gondolom,hogy megtenné...