vidámkodtunk,állatkodtunk....

Sok volt a teendőm az elmúlt héten.Sokat voltam kint a kertben,és kapálgattam is,már ahogy az idő engedte nekem,mert sűrűn esett az eső.Amit egy részről nem bántam,mivel nőttek a virágaim.Másrészt viszont a gaz is nőt,és mikor kimentem a kertbe akkor kicsit összetört bennem valami.De ezt hamarosan Szabim össze ragasztgatta,mert szépen segített nekem.Sokat számít ám a jó szó,és hogy tudjuk azt mondani hogy kérem szépen a segítségedet,és a végén meg azt mondani hogy köszönöm.Kétségbe estem,mert amit elhoztam futó virágot a virágostól,lehullatta a virágait,és már már azt hittem,hogy csak a bokorszerű levelei maradnak ott.Szóval a múlt hét a remény újabb szikrái tűntek fel a virágok terén.
Engedjétek meg,hogy elmeséljem mire is vállalkoztam én a múlt héten.Mivel nagyon nagyon olcsón jutok vonatjegyhez(sérültségem okán),és ingyen tudom használni a BKV járatait,így Bea híján (Bea festésen van,hogy szép legyen a talira)útnak indultunk Szabival.Motorral és bicajjal mentünk ki az állomásra.Szépen lezártuk a cuccot,és felültünk a kora reggeli vonatra.Viszonylag hamar oda is értünk Pestre.A vasútállomáson Szabi pörgetett nekem egy plüss mackót.Azért fontos ezt megemlíteni,mert az elveszett játékok című mesét régebben nagyon sokat néztem,és ez a maci pont úgy nézett ki.
A nyitás előtt fél órával már toporzékoltunk a vidámpark előtt, hogy bemehessünk végre.A közelben volt egy fagyis,így ettünk egyet míg nem lehetett bemenni.Mikor nehezen bejutottunk,akkor lepakoltunk a csomag megőrzőbe,és elszántan mentünk a megbeszélt irányba.Vagyis jobbra kezdtünk.Az Ikarus had ne mondjam hogy felkavarta az belső érzelmeimet...Még hosszú percekig nem csitult,pedig bementünk a horror vasútba is,meg a mesecsónakba is,sőt utána még a jó öreg hullámvasutat is meglovagoltuk.Voltunk a tükörútvesztőben is,és jót nevettünk,hogy majdnem még egymást is elhagytuk Szabival.Akkor még nem voltam bátor,hogy kipróbáljuk a toronyt,mert akkor még erősen hevertem kifelé a az Ikarust.A legdurvábbakat ki sem mertem így próbálni,mert féltem a belemet is kiteszem oda.Olyan volt a gyomrom,mint aki berúgott.Voltunk közben az óriáskeréken is.Aztán mikor kezdett megnyugodni az én pici-pocim,akkor bevállaltam a toronyt....hát nagyon nagyon élveztem.Olyan furcsa volt,de mégis marhajó.Gokartoztunk is Szabival,csak az volt a legnagyobb bajom,hogy nem ért el a lábam teljesen a gázig.Pedig nyomtam neki amennyire lehetett.A második körnél már féket sem nyomtam neki.Legközelebb azt hiszem beadom újításnak hogy mini gokartot is rakjanak oda,a pici embereknek.Nagyon jól éreztük magunkat.Mikor kicsit pihenni akartunk,akkor elindultunk a hamburgeres felé,mivel éhesek is voltunk már.Út közben Szabival megálltunk egy célba dobónál.Kinézett nekem Szabi egy hatalmas virágocskát,és azt mondta azt akarja nekem adni.Meg is lett.Én meg boldog voltam nagyon.Már eléggé "későre" járt,így elindultunk az állatkert felé.Én közöltem Szabival,ha van kiskocsi,amivel a gyerekeket huzigálják,akkor én abba elkényelmesedek...
Volt is ilyen kocsi,így minden,még Szabi kisnyula(vagyis én)is belefért,szerencsére olyan kicsike.Sok szép állatot láttunk,és még az egyik fekete Gorillával szemeztem is,mire az legyintett és otthagyott.
Én elsősorban a pilleházra voltam kíváncsi,és a pálmaházra.


Voltunk ott is,és sok szép pillangót láttunk.Szebbek azoknál amik itt vannak nálunk,de volt egy,amilyen itt is van.
Bementünk a pálmaházba,és a növényeken kívül lajhárok is csüngtek le az ágakról.


A figyelmeztetés ellenére,mi megsimogattuk az egyiket.Érdekes fogása van a szőrének,és hát vagy jógázott vagy aludt,de nem harapott ahogy a kiírás írta.Volt az egyik sarokban egy gondozó az egyik lajhárral,és mondta hogy nyugodtan az ő kis kedvencét megsimizhetjük.Láttuk ahogy mászik a gondozója utasítására fel az ágakra.
Nagyon meleg volt a házakban,mi meg nagyon elfáradtunk,de a nap végezetéül,megnéztük a fóka show-t.Nagyon okos állatok,az tény.Szabi mondta is,legszívesebben megsimogatná őket.
Elindultunk haza.A pályaudvaron még egyszer pörgetett nekem Szabim,akkor egy libát,és magának meg vett egy magyar zászlót Beába,igaz,nem olyat amilyet akart,de azért ez is tök jól néz ki.A vonaton sokat beszélgettünk,igaz én olyan álmos lettem,hogy akár még állva is el tudtam volna aludni.Hazáig azért kibírtam.Elég későn értünk haza,jól el is fáradtunk,de egyébként nagyon jól szórakoztunk.
Mikor haza értünk,azt vettük észre,hogy nincs meg a bolhabuszunk...(Rá 4 napra kiderült,a szomszéd padlásán van,és keservesen nyávog.Szabi szedte le onnan,és én nagyon boldog voltam,és vagyok is.Az a cica mindig ott volt,ahol én.Hiányozott nekem nagyon ebben a négy napban)
Az elmúlt napokban sokat agyaltunk,hogy amit kitaláltunk Beának színeket,az milyen tök jó lesz,és a sportlökhárítóra vásárolt rácsokat Szabi ügyesen behajlogatta méretre,aztán lefestette.Én már nagyon izgatott lettem,hogy mikor jön haza a kisautónk,aki minket összehozott.Szeretem azt a kisautót,mert ad egyfajta életérzést,van egy varázsa.Kicsi,de mégsem törékeny.Talán mondhatom,olyan mint én.Hiába vagyok kicsi és sérült,akkor is erős egyéniségnek érzem magamat,és tudok küzdeni,csak úgy mint Bea.A festőre várva nagyon nehezen mennek a napok.Szinte csak vánszorognak.Ma festette le Szabi a 126fsm feliratot is,ami szintén meg vissza Beára.A múlt héten előkészítette a hangszóró dobozt is,kipucolta,és újra vattázta.Be vagyunk megint nagyon sózva mivel már csak 29 nap az Országos Fiat 126-os találkozóig,ahol feltétlenül ott a helyünk.Két évvel ezelőtt ott láttam meg legelőször a páromat élőben,addig csak a rádióban hallottam a hangját.Hálás vagyok Beának,és a klubnak is,hogy így összehozott bennünket,mert egy tökéletes páros a mienk.
De hogy a virágaimat is említsem,hát a liliom nem férne el a kezemben,és idén már 4 szín van,és egyik liliom olyan különleges nekem.Sajnos kaktuszka elvirágzott,de hogy ne unatkozzak,most van 3 indulásra kész kis valamije,amiből megint virág lesz.De sajnos ha nem nyílik ki augusztus elejére,akkor nem lesz virág,mivel az átalakítás során új helye lesz neki,és le fogja dobni.Tavaly vettünk négyszer két fehér és két piros muskátlit az ablakokba.Idén nem akartam hinni a szememnek,mert kétszer két fehér és két piros,majd kétszer sötét rózsaszín,és cirmos rózsaszín lett.De egyébként gyönyörűek.Kapják a "turbótápot" is,kifejezetten muskátlira fejlesztve.Ezen kívül is van két kisebb cserépben muskátlink,ők is gyönyörűek.
Kint a kerítés tövében elszórtam magokat,és elvileg vegyes magot,de nem!!!!Hajnalka nőt ki,viszonylag eléggé sűrűn is.Csodaszép,tehát nem bánjuk.Van hajnalka is,ami most kicsikét lassú,de bízok benne,hogy egy hónap múlva már az egész kerítést befutja.A kapunk előtt kardvirág nyílik,de vagy a sors,vagy az én szerencsétlenségem,de eddig mind piros.Sebaj!Az is gyönyörű!Szóval nem panaszkodhatunk,hogy üres a kert.Csak Szabi akar néha néha seggbe rúgni,mikor elkenődök,hogy "nem akar nőni" meg hogy "hogy néz ez ki?".
Én vagyok talán az az ember,aki legjobban elégedetlen magával,mindig muszáj valamiért szorítanom,mert akkor uncsi lenne az élet.Szabi még mindig fenyeget,hogy nyúlpörköltet fog enni,mert ő maximálisan elégedett velem.Én azt gondolom,hogy vannak hibák még,nagyon is sok,de igyekszem korrigálni azt.Az meg pótolhatatlan érzés,mikor kiülök a reggeli kávémmal az udvarra,és a szebbnél szebb virág köszönt engem.Mikor elmész a teraszon,és virágillat csapja meg az orrodat,és az a sok-sok színű,és formájú kisvirág.Reggel mikor kiülök,hallgatom a madarak csipogását,ami néha olyan hangos,hogy bent a szobában hallom,csukott ablaknál is.Leírhatatlan az egész,olyan mint egy mese,pedig nem az.Azt hiszem,hogy mikor kijelentettem Szabinak,hogy "ha viszel,akkor megyek" ,igazán jó döntést hoztam.Megnyugodtam,és már nem nyomaszt az a rengeteg gond.Nem vagyok ideges,ha valami nem jön össze,mert tudom ha összefogunk Szabival,minden megy.
A zöldséges kertből is szüreteltünk már borsót ,babot,kaprot,epret,újhagymát,zöldség zöldet is.Szóval csodálatos itt élni,és gondozni a virágokat zöldségeket.