2012. március 8., csütörtök

tudom...

Tudom hogy az előző blogom kicsit nyersre sikeredett,de igyekszem olyan csajszi maradni,aki mindig mosolyog,és mindig vidám,még ha sokszor a lejtős is az élet.Sokszor jut az ember oda,hogy elkenődik már azon is,hogy épp akkor még át sem karolta senki sem.Én azzal tisztában vagyok,hogy néha nélkülözni kell dolgokat,de a szeretet számomra nagyon fontos.Nekem igen is kell az,hogy valaki kimutassa mennyire szeret.Lássuk meg az életben a szépet és a jót,és soha,de soha ne marakodjunk.A virág is olyan,hogyha ápoljuk,szeretjük őt,akkor fejlődik,és kivirul.Én is ilyen vagyok.Ha csak egy picike szeretet kapok,máris képes vagyok egy sziklát is elmozdítani a helyéről.
Na most nem erről akarok első sorban mesélni,hanem,hogy elkezdődött a tavasz.Nőnek sorban a tulipánok,és nárciszok a kertben.Csodaszépek,és ahogy küzdenek az éjjeli fagyokkal,mik sajnos vannak még,az igazán gyönyörűséges.A hét végén rendbe vágtam a kertet,hogy ha virágoznak,akkor ne a ronda kertbe tegyék azt.Össze takarítottam az udvart,mert Szotyi gumi volt mindenfelé.A még ott levő hajnalka maradványokat eltávolítottam a kerítésről.Szóval gyönyörű lett minden.Nőnapra selyemvirágból nárciszt kaptam páromtól,és mivel elhagytam pont ma a fülbevalóm egyik részét,így azt is kaptam:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése